1. rész - Először a gimiben

Kriszta 

 Az első nap. Hát, igen! Az ember ilyenkor arra számít, hogy a remegő gyomrával és a kiszáradt szájával nem tud majd aludni. Annyira ideges lesz, mert fáradt, hogy bealszik a padon és attól kezdve nyominak tekintik majd. Igen, ez az emberek többsége. A normális kategória. Akik cseppet sem izgulnak és úgy alszanak éjszaka, mint egy medve, azok az őrültek. Konkrétan én vagyok az, mivel állítólag este még horkoltam is, ami rám egyáltalán nem jellemző...

 Reggel, anya ébresztett (Vele élek, mert apa születésemkor meghalt.).

- Jó reggelt, Kriszti! Ki az ágyból! Ma mész először gimibe! Mibe fogadunk, hogy izgultál? - keltett vidáman.

- Pff...Tudod, tök jól aludtam éppen, szóval igazán köszi! Most pedig, szundi módra kapcsolok - mondtam és rátettem a párnát a fejemre.

- Te akartad, elmesélem az első gimis napomat! - örömködött.

- Felkeltem! - kiáltottam és kiugrottam az ágyból. Anya kuncogott egyet és kiment. Utálom az "Én időmben..." sztorijait. Arról beszél, hogy milyen jó volt, DÖK elnökként, mutogatja a bélyeg gyűjteményét és a volt pasijairól dumál, ami engem tökre hidegen hagy... Tehát amikor sikerült elérnie, hogy felkeltem, felvettem a csodálatosan szűk ünneplő ruhám (Nem is tudom, hogy miért kényszerítik ezekbe szegény tinédzsereket...), becsomagoltam a váltóruhát ami nem is menő és cseppet sem stréberes, egy szóval, normális. Aztán berohantam a fürdőbe, megfésülködtem és felraktam egy natúr sminket. Amikor ezekkel végeztem, belenéztem a tükörbe és megláttam a világ leggyötrelmesebb dolgát. Egy borsónagyságú ragya virított az államon!

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! - sikítottam. Kb. öt másodperc telhetett el, amikor anya berontott a szobába, egy,  méteres légycsapóval.

- Mi történt?! Itt egy óriáspók?! - kérdezte rémülten.

- Rosszabb! Egy undorító ragya van az államon! - mondtam elszörnyedve.

- Ja, akkor jó! Kenj rá korrektort és majd ha, hazajöttél megoldjuk! - jelentette ki nevetve és kiment. Na igen, ezért vagyok én nagyon szerencsés! Anya kozmetikus és fodrász, ezért tud nekem ilyenekbe segíteni. Ráadásul tök ingyen!

 Miután felkentem a kencét, a pattanásnak nyoma veszett. Így már vidáman ballagtam be a konyhába.

- Mennyi kell reggelire? Háromszáz? - kérdezte anya.

- Ötszáz! - mondtam boldogan - Colát is kell vennem!

- Ja igen...Persze - válaszolta, miközben a pénztárcájában kotorászott - Tessék! Legyen szép napod! 

Bólintottam és nyomtam egy puszit az arcára. Ezután elindultam a suliba. Útközben, beugrottam a sarki kisboltba, vettem magamnak egy kakaós csigát és persze egy üveg colát, aztán mentem tovább. Egyszer csak eleredt az eső.

- Na b*****s! Pont jókor! - mondtam mérgesen.

 Amikor bementem a suliba csurom vizes voltam, de legalább így lemaradtam az unalmas évnyitóról. Elmentem átöltözni a mosdóba, amikor ezzel végeztem, beraktam a cuccomat a szekrénybe, leültem a folyosón és a colát iszogatva vártam. Kb. félóra múlva kiözönlöttek az emberek a tornateremből és be a Wc-be. A helység olyan volt mint egy átváltoztató verem. Be ünneplővel és ki normálisan. Körbe néztem és megállapítottam, hogy ebben a suliban nagy a klikkesedés. A termük előtt a 9.b-sek beszélgettek, akik mellesleg nagyon nyomiknak látszódtak. Egy másik csapatban, az osztályom (Onnan tudom, hogy ők, mert csekkoltam mindenkit facebookon.) nagymenői cigiztek...A másodikban, a strébereink dumáltak, a harmadikban, a normálisaink nevetgéltek (Akikhez én szívesen csatlakozom!). Aztán majdnem mellettem a suli legtrendibb lányai látszódtak. Az összes tizedikes csajszi ott volt, (Kivéve egyet aki egyedül álldogált és gondolkozott. Sötét figurának tűnik. Asszem őt jobb lesz elkerülni...) néhány tizenegyedikes és tizenkettedikes is állt ott. Apropó ők. Együtt van mind a négy évfolyam, így ők alkotják a legnagyobb társaságot, de mégsem a legmenőbbek, hanem a trendi lánycsapat és a tizedikes fiúk. Na asszem ennyi volt a suli tinédzser csapata.

 Ahogy üldögéltem ott és nézelődtem, láttam, hogy az a félelmetes csaj engem bámul. Gyorsan elkaptam a fejem, (Még a pillantásától is kiráz a hideg.) de kiderült, hogy rossz felé fordultam ugyanis egy zsémbes nőt láttam meg a folyosón. Az egyik tizedikes lány odaült mellém.

- Ne nézz rá! Ő a 12.b osztályfőnöke és valami szörnyű! A neve, Urbánné Strebák Terézia... - súgta undorral és félelemmel a hangjában.

- Vigyázok vele, köszi - válaszoltam halkan és a lány már vissza is ment a bandájához.

- MINDENKI BE, AZ OSZTÁLYBA! - ordított a rém és így is lett. Kénytelen voltam a kényelmes pozíciómból felállni. Az osztályom ajtaja előtt összeütköztem a sötét csajjal.

- Bocsi... - mondtam halkan.

- Nem tudsz vigyázni?! Kis vörös kilencedikes...Pff... - förmedt rám és otthagyott.
- Ennyit az illemről... - válaszoltam mérgesen és bementem az osztályba. Amit láttam az az osztályos klikkesedés nagy mennyiségben. Vízszintesen három padsor volt. Öten ültek egymás mellett. Legelöl a stréberek, középen a normálisak (Ott volt egy üres hely!) és a legutolsóban a menők. Tehát én beültem az üres helyre és vártam a tanárt. Kb. tíz perc telt el és bejött az ofő. Egy negyven év körüli nő. A haja világosbarna, a szeme kék volt.
- Sziasztok! Gedei Helga a nevem. Én vagyok az osztályfőnökötök. Kezdjük a bemutatkozással. Az első sor kezdi - jelentette ki. Na jó, a stréberek annyira uncsik voltak, hogy már az elsőn bealudtam.
 A csengő rémes hangjára riadtam fel.
- Köszönöm osztály! - köszönt el a tanár és kiment. Mindenki kisétált a folyosóra és én is. Leültem a szokásos kis padocskámra és cola hiányban szenvedtem, amikor egy tizedikes srác elém állt.
- Most megkérlek, hogy írd meg a házimat egész évben! - jelentette ki.
- Mert? - kérdeztem unottan.
- Ha nem majd rád erőltetem! - mondta és ökölbe szorította a kezét...

Folyt.köv.

By: Zsanna