6. fejezet - A buli?

6.fejezet   A buli?                                         Pálma                                                                                  


Az eső zajára ébredtem ami meglepően kellemes volt!Az eső illat csak úgy áradt be a nyitott ablakomon. Kipattantam az ágyból és a fürdőbe irányítottam lépteimet, ott megcsodáltam kócos hajamat és komótosan kifésültem a felét kitépve. Mivel elég fülledt és esős idő volt ,felvettem egy szakadt farmert és egy kapucnis pulcsit  és indultam le apához reggelizni.Odaadott nekem néhány pirítóst , és már készülődött is a munkába. A homlokomra nyomott egy puszit és már ki is ment az ajtón. Lassan én is itt hagytam a házat és elindultam a suli felé, a kapucnit a fejemre rántottam és persze a fülhallgató, se maradhatott el! De nem sokára ki is kellett vennem az egyik dugót a fülemből mert egy alak termett mellettem.
- Mi újság vöri? - kérdeztem miután felismertem a vörös rikító hajáról a lányt.
- Nem láttalak még erre...Amúgy Kriszta a nevem - mosolyodott el, kedvesen.
- A sulibusz szerdánként valami miatt nem üzemel. Talán sztrájkolnak... - töprengtem és bemutatkoztam halvány mosollyal arcomon  - Én Pálma vagyok.
- Tudom - mondta és én felvont szemöldökkel fordultam felé, ő meg zavarában elpirult .  - Nos...Tudod a barátaim Feri és Viktor állandóan rólad beszélnek...
- Ja azok akik üzeneteket hagytak a szekrényemben? - kérdeztem már-már magamban vigyorogva. Ő bólintott és tökéletesen egyszerre mind a ketten röhögésben törtünk ki . Ezek után csak úgy beszélgettünk és jól  szórakoztam a társaságában be kell valljam!
Amikor a sulihoz értünk Márk állta utunkat .Ez a srác állandóan megtalál !
- Hali Pálma! - köszönt és Krisztára vándorolt a tekintete - Ki a barátnőd?
- Szöszi, ő itt vöri. Magyarul, Márk, ő Kriszta - vigyorogtam.Nem tom valahogy szeretem a hajszínükről elnevezni az embereket! 
- Oké...Megakartam kérdezni, hogy...Hmm...Tudjátok lesz egy buli péntek este. Eljöttök? - kérdezte és a tarkóját kezdte vakargatni.Láttam nagyon akarná, hogy elmenjek ,de nekem őszintén szólva semmi kedvem nem volt.
- Oké! Megyünk! - mondta Kriszta , és intett a Szöszinek. Ő még épp kiabálta utánunk, hogy akkor majd ír Facen, de addigra már beléptünk az ajtón.
- Te normális vagy?! -kérdeztem kikelve magamból.
- Nééézd...El kell mennünk! Muszáj! Márk miatt. Szerintem bejössz neki... - nézett rám.
- Én nem megyek! - mordultam rá.
- Akkor majd én, egyedül! - sértődötten ott hagyott engem és beviharzott a termébe.Hát jó akkor én is megyek, sóhajtottam nagyot és bevonszoltam magam az osztályomba, végig görnyedtem a padban 3 órát, végül az egyik szünetben úgy gondoltam ideje lenne valakivel azért megismerkedni az osztályban a Szöszin kívül .Végig mértem az embereket , a csoportosulásukat , és megegyezett a szemem a mellettem ülő lányon .
-Szia hogy hívnak?-kérdeztem mosolyogva.
-Öhmm-lepődött meg a lány -  Sípos Evelin , te Szalai Pálma vagy ugye?-mintha kicserélték volna esküszöm!Olyan határozott lett hirtelen , hogy még én is megijedtem!
-Igen-mondtam és innentől tök jól elbeszélgettünk! Végül utolsó óra után úgy gondoltam beszélek  Krisztával a változásokról...
Amikor kiléptek öten az ajtón, kitéptem a fülhallgatót a fülemből és oda sétáltam hozzájuk .
- Hali! - köszöntem és megszemléltem a társaságot.Ferin meg Viktoron elidőztem egy kicsit. - Kriszta...úgy döntöttem elmegyek...
- Szuper! Örülök! De voltaképpen miért? - érdeklődött  kedvesen. felsóhajtottam.
- Ne kérdezz semmit...Csak úgy érzem, vigyáznom kell rád...Ééééés nem lenne valami jó , ha valami perverz idióta leitatna téged -vigyorogtam .
-Ilyen soha nem fordulna elő!-tagadta le.Bemutatott nekem mindenkit.Ott maradtam velük beszélgetni.
-Kriszta elviszlek téged vásárolni,  vennünk kell neked egy ruhát amiben elmehetsz a buliba -mondta parancsoló hangnemben Roxi.
-Nem és nem, én már kitaláltam mit veszek fel !-tiltakozott Kriszta  , de 5 perc győzködés után feladta .-Oké -oké elmegyek vásárolni abban az esetben , ha Pálma is jön!-mondta vigyorogva visszafolytott röhögéssel.Én éppen Ferivel és Viktorral beszélgettem, meglepően jó társaság voltak, mikor meghallottam.Tátott szájjal meredtem rá.
-Vásárolni?Nem és nem és nem!-ellenkeztem , én már nehezebb falatnak bizonyultam Roxinak nekem legalább 35 perc kellett, hogy meggyőzzön! Roxi és a köztem lefolyó beszélgetés közben a többiek már levegő után kapkodtak annyira  röhögtek.De enyhén idegesítőnek mondható az, ha az ember állandóan az kántálja , hogy :
-Légyszi, légyszi, légyszi !!!!!-mondta már vagy 500x.
-Rendben , rendben van elmegyek, de akkor most menjünk!-mondtam kimerülve, az odaút simán ment hárman mentünk a többiek leváltak odafele. Bementünk a Plázába ,Roxi mintha már itt élne előre ment mi meg utána, bementünk az egyik üzletbe és ott kis várakozás után( max 40 perc,  )választottunk egy ruhát Krisztának(ameddig ők próbáltak én elmentem farmerokat és kapucnis felsőket nézni) neki nagyon könnyű volt talán már az első 5 között meg volt a ruhája ami egyébként nagyon szép volt egy sötétebb árnyalatú pántos mályva ruhát választott amin egy rózsás öv díszített és az alját egy 10 centis csipke szegélyezte.
-Áááá nagyon tetszik!-lelkendezett Kriszta .
-Hát igen az én művem!-büszkélkedett Roxi.
-Tényleg jó!-mosolyogtam .
  Én már nehezebb eset voltam. Valamiért nekem Roxi nagyon , de nagyon rövid ruhákat akart választani , de én sorban mindegyikre nemet mondtam amikor rájött , hogy nálam ez nem befutó , átment egy másik ruhasorba és ott kezdett el kutakodni. Már vagy másfél órát töltöttünk a boltban amikor kiemelt egy ruhát és felkiáltott.
-MEGVAN!!!!!!Ha ez nem nyerő nálad akkor már nem tudom mit csinálok veled!-mondta vigyorogva.A kezembe nyomta a ruhát és betuszkolt a próba fülkébe, már alig fértem el a rengeteg ruhától ami körül vett! Felvettem  nagy nehezen  és nem ismertem magamra .A ruha  sötétkék alapú ,  végig fut egy hosszú öv a derekamon  ami kétszer van rátekerve , a dekoltázsomat csipke díszíti és ami a legjobban tetszett , elől le volt kerekítve a ruha, hátul pedig kb 15 centivel hosszabb volt és amennyivel megvolt hosszabbítva azt csipke díszítette. Váooo...
-Roxi elismerem ez remek munka!-kiabáltam ki a próbafülkéből lelkesen.
-Na gyere ki Pálma mi is meg akarjuk nézni -kuncogták a lányok. Úgy láttam Roxi is elégedett volt a munkájával, Kriszta megtapsolt engem nagy örömére végre megvettem a ruhát mert már egyébként is éhen akart halni és ezzel nem volt egyedül! Gyorsan elmentünk a büfébe és meg kajáltunk, aztán haza baktattunk nagy nehezen, már annyira fáradtak voltunk hogy azonnal elbúcsúztunk egymástól .Én kidőltem és reggel arra ébredtem , hogy apa rázogat fel az álmomból.
-Kelj fel, kelj fel!Késésben vagy!Nem aludhatsz örökre drágám!-mondta mosolyogva.
-Dehogynem, csak figyelj!-morogtam, és rápillantottam az órára csak kíváncsiságból azonnal felpattantam és a fürdőbe rohantam .
-óóó nekem óóó nekem! Lekéstem a buszt is a francba !-kiáltottam idegesen.
-Ezért keltettelek fel ...De azt hiszem kivételezhető , hogy ma elvigyelek a suliba kocsival!-mondta büszkén.
-Köszi Apa szeretlek!-nyomtam puszit az arcára.Elkészülődtem és felvettem egy fehér farmert és egy fekete  rövid ujjút egy farmerdzsekivel.Ahogy megbeszéltük Apa bevitt a suliba. Miután kitett engem és elbúcsúztunk, sokan lerohantak engem köztük Kriszta és "csapata", meg persze Szöszi is.Na jóóó most egy kicsit előre ugrok mert az egész nap konkrétan a semmiből állt, de komolyan inkább csak ismerkedtem az osztálybeliekkel ! megismertem : Juhász Bencét  .Vázolom a szituációt!
Éppen beszélgetek Evelinnel amikor megjelenik Bence.
-Sziasztok mizu van?-kérdezte miközben felugrott a padomra , szegény Evelin majdnem hátra esett annyira megijedt szerencsére gyorsan megfogtam a székét. Egy hálás pillantást küldött felém. 
-Te ki vagy?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Ooo bocsi, én  Juhász Bence vagyok! -egyébként a fiúnak félig kék haja volt csak úgy megjegyzem.Elbeszélgettünk.  Mondta , hogy barátja  Márknak a"hódolómnak"  én erre megütöttem  a vállát ő meg annyira instabil állapotában volt , hogy lebucskázott a padról.Jót nevettünk rajta Evelinnel , végül még a Szöszivel is sokat beszélgettem  és amikor nem akart rám mászni nagyon jó társaságnak bizonyult! 
Miközben haza felé mentem elgondolkodtam..... talán meg lett végül  az én kis csapatom is, amit már régóta keresek? 


                                                                                                                                               

Üdv:Kata

5. rész - Új barát

Kriszta

...Mögöttem, teljes életnagyságban ott virított Dávid, mosolyogva, egy deszkát tartva a hóna alatt. A szemem résnyire szűkült.
- Mit akarsz? Nem a menő barátaiddal kéne hasítanod? - érdeklődtem unottan. A fiú közelebb jött és a szemembe nézett.
- Hazamegyünk, leteszed a cuccod és velem jössz. Benne vagy vöri? - kérdezte vigyorogva. Idegesen beletúrtam a hajamba és eltoltam magamtól az arcát.
- Még szép, hogy nem! - jelentettem ki határozottam. Már indultam volna, amikor hirtelen megragadta a kezem és átkarolta a derekamat. A deszka zajongva lepottyant az aszfaltra.
- Naa! Légyszi! - mormolta a fülembe és megint egy szexi mosolyt villantott. Pff...hogy én ezt mennyire utálom...
- Na jó! De csak azért, mert mindjárt itt helyben megerőszakolsz! - morogtam és leszedtem magamról a srácot. Az arca, csak úgy sugárzott az elégedettségtől. Felvette a deszkáját és elindult mellettem az úton.
A házunkig nem szóltunk egymáshoz. A csúcs az volt, amikor elestem. Csak röhögött és nem is segített. Mekkora tapló ez a gyerek! Fogadjunk, a lányokon is csak így átmegy naponta...Cöhh...
- Jól van, itt vagyunk! Most pedig itt maradsz. Világos? - kérdeztem tőle. Nos, inkább parancsoltam, de ez mellékes...
Felcaplattam a lépcsőn, közben éreztem a fiú pillantását a fenekemen. Nem szóltam vissza semmit, inkább mentem tovább. Beestem az ajtón és leraktam a cuccomat, majd közöltem anyával, hogy van egy kis dolgom suli után. Szerencsére rugalmas ilyen téren, szóval viszonylag könnyen elengedett. Kisétáltam a kapun és odaálltam Dáviddal szemben.
- Hétig kaptam kimenőt, szóval mehetünk - jelentettem ki unottan. A srác rám kacsintott és intett, hogy kövessem. Nem néztem rá, folyamatosan, csak az aszfaltot bámultam. Egyáltalán nem volt kedvem ehhez. Azt akartam csinálni mint általában. Otthon feküdni a kanapén, chipset enni és kólát iszogatni, miközben megy a sorozatom. Erre el kellett rontania ennek a majomnak...Höhh...Hihetetlen...
Kis idő múltán megérkeztünk a pályára.  Már messziről feltűnt Hanna, a kivágott ruhájában. Percenként dobálta tejföl szőke haját (Ami persze egyáltalán nem festett! De komolyan...) és úgy tett mint akit ez érdekel. Amikor meglátott minket, sietve tipegett hozzánk és két cuppanós puszit nyomott Dávid arcára. Persze én csak egy szemforgatást és egy "Mit keres ez itt?" kérdést kaptam. Nem húztam fel magam, inkább besétáltam a tömegbe és néztem ahogy Olivér és Erik trükköznek. Egyszer csak valaki megkocogtatta a vállam. Dittát láttam teljes életnagyságban.
- Óhh! Szia Kíra! Ugye? - üdvözölt nyálasan - Nem láttad Hannát? Szereztem egy sráctól piát, akinek mellesleg bejövök.
- Öhm...Kriszta a nevem...Ha őt keresed, akkor Dávid karjaiban megtalálod - jelentettem ki karba tett kézzel.
- Jól van Kíra! Pusszancs! - köszönt el tőlem. Nem tudom mióta ugyanaz a két név, de mindegy...Amúgy ahogy a lányt elnézem, ő Dávid teljes mása, női nemben persze. Gondolom naponta váltogatja a srácokat és ő olyan furább személyiségű lehet. Na meg ne felejtsük ki a bulikat és az ivást... Hanna ezzel ellentétben az előbb említett fiút fűzi, szuper gazdag és hétvégente a plázákba jár shoppingolni...
Elnéztem egy ideig a deszkásokat és Dávidot is ahogy menőzik a pályán. Öt óra tájban úgy döntöttem, elegem van ebből, így kisétáltam a tömegből. Odamentem az automatához és vettem egy üveg kólát és iszogattam egy padon ülve. Pár percre rá valaki leült mellém.
- Szia Kriszta! Hát te meg mit keresel itt? - kérdezte tőlem az ismerős hang.
- Roxi! Szia! Engem Dávid rángatott el, de te miért vagy itt? - érdeklődtem mosolyogva.
- Ja, értem. Kijöttünk a többiekkel megnézni, hogy ezek mit alkotnak itt...Na meg Viktorék be akarnak csajozni, hogy féltékennyé tegyék Pálmát. Néha nem értem őket...Jaj! Szegény Gabit meg otthagytam! Vissza kéne mennem hozzá. Jössz? - tudakolta a lány. Nevetve bólintottam. Odasétáltunk a többiekhez, akik éppen nagy veszekedésben voltak. Feri osztotta ki Gabit, mert állítása szerint beleszólt abba, hogy milyen csaj lenne neki a megfelelő. A lány nem hagyta magát és egy kész jelenetet rendeztek. Viktor persze az egészet felvette.
Végül úgy döntöttem köszönök nekik, ha már maguktól észre se vesznek.
- Sziasztok! - kiáltottam. Mindenki rám nézett és elkezdtek röhögni. Egészen hétig szórakoztunk a városban, akkor elköszöntem tőlük, már így is tudtam, hogy késni fogok.
Hazáig futottam és lihegve csörtettem be az ajtón. Anya karba tett kézzel várt rám.
- Negyed órát késtél! - jelentette ki és felhúzta az egyik szemöldökét, mivel magyarázatot várt.
- Bocsi! Olyan jól szórakoztam az osztálytársaimmal, hogy elment az idő! - néztem nagy szemekkel rá. Majd könnyedén levettem az izzadt pólóm.
- Remélem megismerhetem holnap vacsoránál őket! - közölte, majd tovább főzte a kaját. Némán bólintottam és felfutottam a fürdőbe, hogy egy könnyed zuhany segítségével átgondolhassam a mai napon történteket. Bonyolult nap volt szent igaz. De a vége legalább jól sült el. Megtaláltam a társaságomat.
 Reggel a Hooligans - Játszom című számára keltem. Morogva fordultam meg és a fejemre húztam a párnát. Ekkor a dal még hangosabb lett. Felültem és megláttam ahogy anya táncol egy hajkefével. Mondtam már, hogy fiatalos az anyukám?
Elnevettem magam és kipattantam az ágyból. Az utolsó refrént már együtt üvöltöttük. Aztán következett egy Gwen Stefani szám. Ősrégi volt már, de én imádtam. A mamám nyomott a homlokomra egy puszit és kiment a szobából. Öltözés közben énekeltem a The Sweet Escape-t. Olyannak tűnt mintha egy musicalben lennék, de sajnos az én életem a rideg valóság.
Besétáltam a fürdőbe és lefedtem az addigra kisebb pattanásomat egy kis korrektorral. Persze pici szájfény és szempillaspirál se árthatott. A hajamból két fonatot készítettem el.
Mikor úgy éreztem megfelelő vagyok az utcára lépéshez, megmarkoltam az iskolatáskám és lementem reggelizni. Közben pedig megkaptam a szokásos 500-asomat.
Kis idő múlva végeztem és elköszöntem anyától, majd kiléptem az ajtón. Meglepetésemre Dávid állt ott és éppen a mai szerelésemet mustrálta végig. Főleg a dekoltázsom tanulmányozására szentelt több időt...De tapló...
- Mit keresel te itt?! - érdeklődtem karba tett kézzel. Cseppet sem tetszett, hogy megláttam.
- Rád várok... - vigyorgott sejtelmesen a "HÚÚÚ! Döglenek utánam a csajok!" típusú mosolyával.
- Nem érdekelsz! Ha mindenáron velem akarsz jönni, kussolsz! - jelentettem ki. Látszott azért, hogy elegem van belőle...
- Oké vöri! - nevetett, én meg cápatekintettel néztem rá. Elindultunk. Útközben megálltunk a boltnál. Dávid be akart vágódni, ezért vett nekem egy pogit, meg kólát. Engem ezzel nem vesz le a lábamról...
Amikor végre odaértünk a suliba, a szekrényeinknél elvált az utunk. Mindenki kisétált az udvarra. Én odamentem Roxiékhoz és üdvözöltem őket. Dávidék eközben elbújtak a tizedikes srácokkal cigizni. Úgy tűnik az osztályom menői jól kijönnek velük...
- Képzeld Kriszta! Viktorral levelet írtunk Pálmának és bedobtuk a szekrényébe... - meredt álmodozó tekintettel az ég felé Feri. A mámor csak addig tartott amíg Gabi fel nem pofozta. Így megint veszekedni kezdtek. Roxival egyszerre néztünk össze és mosolyodtunk el.
- Remélem belém szeret! - vigyorgott Viktor és a fa alatt egyedül álldogáló lányt nézte. Én is odapillantottam. Egy kis időre találkozott a tekintetünk, de aztán elkaptam a fejem. Oké...Dávidot lemerem ordítani, de egy feketébe öltözött csaj szemébe nem merek nézni, aki mellesleg megmentett...Szánalmas vagyok...
 Amikor csöngettek, bementünk és odaléptünk a szekrényeinkhez. Észrevettem, hogy mindenki Pálmát nézi. Kicsit kellemetlen lehetett neki az arckifejezéséből ítélve, de azért én is figyelemmel kísértem az eseményeket. Nem is kellett olyan sokat bámészkodnom, mert pont ugyanabba a sorba voltak a tárolóink. Azért a lány elég meglepett fejet vágott, amikor egy rózsa és egy csoki potyogott ki a szekrényéből, na meg a két levél, aminek az olvasása közben még jobban megdöbbent. Nos, igazság szerint belekukkantanék...
A gondolatmenetemet Roxi szakította meg, aki úgy tűnik olvas a fejemben.
- Azért kíváncsi lennék mit írtak neki ezek a hülyék - kuncogott. Heves bólogatással jutalmaztam a kijelentését, majd szinte egyszerre csaptuk be a szekrényeinket és mentünk órára, miközben Ferit és Viktort kellett hallgatnunk, hogy szerintük igazán jól sikerült a terv. Gabi eközben elmormolt egy "Idióták."-at, amit csak Roxi és én hallottunk.
Beléptünk az osztályba és leültünk a helyünkre. Előttünk a stréberek már egyenesháttal, előpakolva várták a tanárt. Én szépen komótosan kiszedtem a cuccaimat a táskámból, majd a hirtelen ordibálásra felkaptam a fejem és az ajtó felé néztem. A küszöbön a menőcskéink estek be és gyorsan a helyükre pattantak. Alig bírták visszatartani a röhögést. Az ajtó egyszer csak hangos csattanással becsapódott és Urbánné Strebák Terézia állt a tanári asztalnál, mint egy felbőszült anyakoca, aki a kölykeit védi. Én összehúztam magam a széken, tudtam, hogy ennek rossz vége lesz.
- NEM HISZEM EL! A TIZEDIKESEKTŐL MÁR MEGSZOKTAM, DE HOGY A KILENCEDIKESEK IS KEZDJÉK A DOHÁNYZÁST?! ŐRÜLET! MI VAN A MAI FIATALOKKAL?! ERRŐL MINDENKÉPP EMLÍTÉST TESZEK AZ OSZTÁLYFŐNÖKÖTÖKNÉL! - ordított magából kikelve, majd egy kicsit megnyugodva folytatta - Akkor kezdjük is a biológia órát. Ma a vírusokról és a sejtmagnélküliekről lesz szó.
Már kezdett volna magyarázni, amikor Olivér feltette a kezét:
- Terike néééni! Ha már a vírusokról beszélünk, nekem hasmenésem van. Hazamehetek?
A kijelentéstől Dávidék hangos röhögésben törtek ki, mi a nevetésünket visszafojtva kuncogtunk, sőt még a stréberek is egymásra mosolyogtak.
- ELEGEM VOLT BELŐLETEK! KASZÁS! AZ IGAZGATÓIBA! MOST! - ordította Terézia néni, vagy hogy is hívjam...
Olivér röhögve tápászkodott fel és az ajtóból odaintett Dávidnak, majd lazán kisétált. Gondolom nem a diribához tartott...
Ezután a tanárnő sokkal idegesebben folytatta a mondókáját, ezután már a többi öt óra lazábban telt. Ja igen. Az elküldött rossz fiú az utolsó órára került elő, ami tesi volt. Csak úgy megjegyzem...
Kivettem a táskámat a szekrényemből és a büfé felé menet egyeztettem Roxiékkal a vacsit, majd beálltam a sorba és elköszöntem tőlük. Vettem két kólát, mondván, jó lesz még estére, amikor megláttam Pálmát, amint erre tart. Hirtelen ötletből elé pattantam. Amikor meglátott, felhúzott szemöldökkel meredt rám.
- Öhmm...Szia... - suttogtam. Ennyit az önbizalmamról...
- Szia, szeretnél valamit? - kérdezte semleges arccal.
- Igen...szóval... - nyekeregtem, közben észrevettem a balerinacipőmön egy sötét foltot és azt bámultam. Érdekes...Biztos akkor került oda, amikor Erik dobálta a virágföldet... - Kö...kösz...i...
- Nem tesz semmit! - vont vállat. Ettől meg kell mondjam megnyugodtam és már nem remegtem amikor újra a szemébe néztem.
- A karod...jobban van már? - érdeklődtem. Hülye dadogás...
- Ja semmiség sokszor volt már ilyen - legyintett és a bolt felé tekintett, aztán felsóhajtott - Francba, bezárt a büfé!
Észbe kaptam és kivettem a táskámból a két kólát, az egyiket Pálmának adtam. Gyorsan megköszönte és elsietett, én pedig komótosan ballagva indultam haza...
 Az esti vacsi szuperül sikerült. A barátaim kitűnő benyomást tettek anyára. Nagyon sokat nevettünk és dumáltunk. Igazán jól éreztem magam és a mamám is áldását adta rájuk, mondván, hogy nem egy drogos társaság, hanem egy tök jó kis csapat. Kilenc fele mentek el a srácok, aztán én gyorsan zuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
 Másnap reggel az ébresztőre keltem. Kinéztem az ablakon és szörnyű idő volt. Teljesen beborult, ami sötétbe borította a várost, az eső pedig szakadt. Úgy döntöttem felveszek egy farmert és egy "Love" feliratú fehér pólót. Magamra kaptam még a lepel-pulcsimat is. A fürdőben végigszántottam a hajamon háromszor a fésűt, majd feltettem egy leheletnyi sminket. Felvettem a táskám és egy gyors reggeli után, a piros tornacipőmben, esernyővel a kezemben kiléptem az ajtón. Épp indultam, amikor megláttam az út másik oldalán Pálmát, ahogy kapucnival a fején és fülhallgatóval a fülében sétál a suli felé. Gyorsan odapattantam mellé és kettőnk fölé tartottam az esernyőt. Kivette az egyik dugót és kérdő tekintettel nézett rám.
- Mi újság vöri? - kérdezte lazán.
- Nem láttalak még erre...Amúgy Kriszta a nevem - mosolyodtam el.
- A sulibusz szerdánként valami miatt nem üzemel. Talán sztrájkolnak... - töprengett el majd bemutatkozott - Én Pálma vagyok.
- Tudom - vigyorogtam diadalmasan, erre furán nézett rám, én meg zavaromban elpirultam - Nos...Tudod a barátaim Feri és Viktor állandóan rólad beszélnek...
- Ja azok akik üzeneteket hagytak a szekrényemben? - kérdezte. Én bólintottam és tökéletesen egyszerre elröhögtük magunkat. Ezek után random dolgokról kezdtünk el beszélgetni és jó sokat nevettünk.
Amikor megérkeztünk egy szőke srác állta az utunkat.
- Hali Pálma! - köszönt és rám tévedt a tekintete - Ki a barátnőd?
- Szöszi, ő itt vöri. Magyarul, Márk, ő Kriszta - vigyorgott. Mintha kicsit idegesítette volna a srác...
- Oké...Megakartam kérdezni, hogy...Hmm...Tudjátok lesz egy buli péntek este. Eljöttök? - kérdezte és a tarkóját kezdte vakargatni. Pálma arckifejezése láttán összeszorult a gyomrom. Láttam rajta, hogy nem szívesen menne el Márkkal.
- Oké! Megyünk! - jelentettem ki gyorsan és intettem a srácnak. Ő még épp kiabálta utánunk, hogy akkor majd ír Facen, de addigra már beléptünk az ajtón.
- Te normális vagy?! - nézett rám meghökkenve a csaj.
- Nééézd...El kell mennünk! Muszáj! Márk miatt. Szerintem bejössz neki... - néztem félszegen rá.
- Én nem megyek! - fortyant fel.
- Akkor majd én, egyedül! - sértődötten faképnél hagytam és berohantam az osztályterembe. Végig szenvedtem a dupla matekot és az összes többi órát. Osztályfőnökin jó nagy leszidást kaptunk Helgától, (Így neveztük el az ofőt...Kreatív...) de ezen kívül minden rendben ment.
Amikor kiléptünk öten az ajtón, megláttam, hogy Pálma az ajtóval szemben lévő falat támasztja és zenét hallgat. Ahogy észrevett, kivette a füléből a fülhallgatót és odasétált hozzánk.
- Hali! - köszönt és körbenézett a társaságon. Ferin meg Viktoron elidőzött a tekintete és alig láthatóan elvigyorodott, majd rám nézett - Kriszta...úgy döntöttem elmegyek...
- Szuper! Örülök! De voltaképpen miért? - érdeklődtem kedvesen. Hangosan felsóhajtott és kibökte:
- Ne kérdezz semmit...Csak úgy érzem, vigyáznom kell rád...

Folyt. köv.

By: Zsanna