3. rész - Ismerkedés

Kriszta

...Na jó. Mondjátok meg őszintén. Ki az olyan hülye aki nem rezel be ettől? Hát, igen. Én beparáztam, de rendesen. Egy behemót meg akar ütni, én meg nem tudok ellene semmit tenni...Igen, ilyen egy igazi nyomorék...
- De-de nem a-akarom... - mondtam és nyeltem egy nagyot. Ezt az egy mondatot legalább kinyögtem...Úgy ahogy...Na jóóó, egy kicsit remegtem közben...Kicsit, nagyon...
Ekkor több olyan történt amire nem számítottam. Először is, egy kisebb tömeg gyűlt körénk, amitől eléggé meglepődtem. Aztán a srác megragadta a karom és felhúzott a padról. Olyannyira fájt, hogy már a könnyeimmel küzdöttem. Abban a pillanatban viszont a legfurább dolog történt. A sötét csaj kilépett a körből. Először azt hittem meg akar ütni, de mást csinált.
- Hagyd őt békén! - jelentette ki határozottan. Meglepődtem. Kb ilyen gondolatok jártak az agyamban: WTF?!
A fiú elengedett és közelebb ment a csajhoz.
- Mért, ki vagy te, cica? - mondta a srác. és kivillantotta a fehér fogsorát. (Na jó. Kb. a az összes lány elolvadt a körben, de mi ketten nyugodtak maradtunk. Persze, én még mindig féltem...)
- Lehet, hogy ez a többi libánál bejön, de nálam nem! - jelentette ki, persze teljesen jogosan - Most pedig, szépen, hagyd békén őt!
- Mért, mi lesz ha nem? - kérdezte és ökölbe szorította a kezét. Komolyan, ez a gyerek nem normális!
- Lehet, hogy megütlek, de még eldöntöm! - mondta és halványan elmosolyodott. (Ez a lány olyan bátor!) Ekkor elnézett és csak állt gondolkodva. (Sajnos nem láttam mi olyan fontos neki.) A behemót kihasználta az alkalmat és ütni készült. A csaj még időben észrevette, de sajnos nem tudta teljesen kikerülni és a srác a kezét találta el.
- B*****s...Azért egy lányt megütni nem szép dolog! - mondta mosolyogva, olyan hitelesen, hogy  majdnem bedőltem neki. Azért ilyen nagy ütés képtelenség, hogy ne fájjon...A csaj hirtelen tökön rúgta a fiút, az meg lerogyott a földre. Mivel a verekedés lezárult, a tömeg is feloszlott. Én hirtelen fellélegeztem. Annyira hálás voltam a lánynak, még is, kirázott a hideg ha ránéztem.
 Mivel a cola hiányom az ötszörösére fokozódott, ezért inkább odamentem ahhoz a csoporthoz akikkel egy padsorba ülök. Mondván, kunyizok egy kis pénzt...Neeem vagyok ám csóró...
- Sziasztok! Remsei Kriszta vagyok! Ti? - mutatkoztam be. Gáz volt, mert ugye én bealudtam az órán és senkit sem tudtam beazonosítani. Amúgy meg amikor faceztam, memorizálhattam volna a neveket, de ki az aki egy száz körüli embertömeget meg tud jegyezni?!
- Szia! - köszönt mindenki kórusban.
- Te vagy az aki  bealudt? - kérdezte nevetve egy fiú - Amúgy Kabai Ferenc vagyok. Csak Feri.
- Heló Csak Feri! - közöltem cinikusan és elmosolyodtam. A többiek erre szakadtak a nevetéstől.
- Dobsa Roxána. Hívj Roxinak - mondta mosolyogva egy lány. Bólintottam.
- Szlovák Viktor - közölte a másik srác.
- Neller Gabriella, Gabinak szoktak becézni - jelentette ki a másik csaj.
- Örülök nektek! Kérhetek valakitől egy szívességet? - kérdeztem kínosan. A többiek bólintottak - Tudjátok...Én imádom a colát és...ma csak egy doboznyit ittam szóval...valaki tud kölcsön adni?
Mindenki felröhögött.
- Tessék! Ennyi elég? - kérdezte Roxi és adott egy ötszázast.
- ÚÚÚ! Köszi! Visszafizetem! - ujjongtam.
- Nem kell! - mondta mosolyogva. Már érzem, hogy jóban leszünk...
Bólintottam és elmentem a büféhez. A sorban pont előttem állt a csaj. Meg akartam neki köszönni, de féltem. Végül én következtem és vettem egy fél literes colát. Kibontottam ééés...úristen! Megkönnyebbülés...Visszamentem a csapatomhoz és beszélgetni kezdtünk. Még vagy ezerszer megköszöntem Roxinak a pénzt (Persze a maradékot visszaadtam!). Aztán jött a kényes téma.
- Láttátok, hogy Pálma milyen bátor volt. Ő az álmaim csaja... - mondta Feri.
- Egyetértek... - álmodozott Viktor.
- Ahh...A fiúk hülyék... - durcizott be Gabi. Hogy min, azt nem tudom...
- Pálma? - kérdeztem Roxitól.
- A csaj aki megmentett - válaszolt egyszerűen - Kb. egy órája belezúgtak.
- Értem! - és leesett. A lánynak az a neve. Legalább ezt tudom. Ekkor megjelent a rém a folyosón.
- MINDENKI A TEREMBE! - kiabálta a banya. Így is lett. Bementem és leültem. Éppen relaxáltam egy kis cola-val amikor hátulról megböktek.
- Mi van?! - kérdeztem idegesen és hátrafordultam. Egy szőkés barna hajú, kék szemű fiú ült mögöttem.
- Hogy hívnak? - kérdezte, olyan rossz fiúsan.
- Kriszta...Téged? - érdeklődtem unottan.
- Dalmady Dávid - húzta félmosolyra a száját - Mutatkozzatok be a vörinek!
- Héjj! - jelentettem ki mérgesen. Mindenki szeme rám szegeződött. A menők padsora kielégítette a kérést.
- Forján Ditta - intett egy lány. Fekete festett haja és zöld szeme volt.
- Kaszás Olivér - biccentett egy fiú. Barna hajjal, kék szemmel, menő fullcap-pel.
- Szarvas Erik - köszönt a második srác. Barna szeme és szőke haja volt.
- Hernády Hanna - jelentette ki unottan a csaj. Szőke haja, kék szeme és nagy melle volt. (Az az igazi cicababa...)
- Örülök... - mondtam zavartan. (Legalább megismertem a menőket...)
- Nem akarsz eljönni velünk valahova? - kérdezte Dávid és elővarázsolt egy "Húúú, de szexy vagyok!" típusú mosolyt.
- Berúgni és kábszerezni egy romkocsmában? Köszi, inkább kihagyom! - válaszoltam lekezelően és előre fordultam. Pont jókor, mert jött az ofő.
- Gyerekek! Váratlan események miatt, hazamehettek két órával előbb! Sziasztok! - köszönt el és már itt is hagyott minket.
- Menjünk a deszkás pályára! - mondta Dávid - Veled meg még számolok, vöri!
Megforgattam a szememet és elindultam haza. Út közben, hallottam, hogy Pálma egy sráccal beszélget. Gyorsan bebújtam egy fa mögé és hallgatózni kezdtem. Annyit értettem belőle, hogy a fiú hazakíséri a lányt. Hát, ez is több a semminél. Tovább folytattam az utamat. Amikor már elég közel jártam a házunkhoz, úgy éreztem hogy valaki követ. Hátrafordultam, de semmi. Megint elindultam és esküszöm, hogy ennek a lépéseit is hallom. Megálltam, megvártam amíg mögém ért, gyorsan megfordultam és amit láttam, az teljesen ledöbbentett...

Folyt. köv.

By: Zsanna

2.rész Új gimi...

                                                                   Pálma 

Első nap az új sulimban és miért mert egy kicsi igazságot akartam szolgáltatni...Ja hát mindig én vagyok a hibás, a rossz aki mindig mindenkit belekever mindenbe.De erről egy kicsit később...Aradi Pálma vagyok Pálma semmi becenév nincs olyan  hogy Pálmus semmi ... Ezt csak azért mondom mert egy bizonyos ember mindig Pálmusnak szólított és nem azért mert olyan jó barátok voltunk  nem... Csupán ez neki  szórakoztató hogy másokat cseszegessen... A következő pillanatban Apám lépett be az ajtón egy vödör vízzel.

-Jó reggelt! -ordította-Nee ébren vagy már, pedig le akartalak önteni!-vágott szomorú fejet. Igen ő az Apám és nem, nem az öt éves öcsém aki nincs is. Apámmal élek egyedül mert Anyám lelépet még kiskoromban.

-Köszi ez jól esik!-röhögtem el magam.

-Csináltam neked reggelit, lent van az asztalon!Pár perc múlva el kell mennem dolgozni!-Apa vízvezeték szerelő, nem a legjobb a munka ezért reggeltől késő estig dolgozik.-Este jövök, jó első napot és most ne verj össze senkit !-röhögte el magát.És egy gyors puszit nyomott az arcomra és már el is tűnt. Elméletileg ma  ünneplőbe kell mennem, de már így is késésben voltam és semmi kedvem nem volt ünneplőbe menni ezért felkaptam magamra egy fekete ujjatlant és egy szürke farmer nadrágot, felkentem magamra egy kis sminket és kihúztam a szemem.És   már mentem is le reggelizni. A következő pillanatban  már azt vettem észre hogy a buszon zötyögök a suli felé, és elgondolkodtam hogy mért is vagyok itt és már eszembe is jutott a régi sulimból azért is rúgtak ki  mert egy kisebb verekedésbe keveredtem...Mondtam ugye hogy egy bizonyos ember Pálmusnak szólított, ja az az ember az  volt akinek bevertem az orrát , Kingának hívták a lányt, aki azt hitte mindenkinél  felsőbbrendű, de én talán egy csótánnyal tudnám összehasonlítani ő volt az igazgató nő lánya. És hogyan történt hogy bevertem az orrát? Az egészen egyszerű, nekem mindig beszólt, kigáncsolt ellenem fordította az osztályt és még azt is el tudta érni hogy szakítson velem az a fiú akibe fülig szerelmes voltam, de én ennek ellenére erős voltam és hagytam hogy tönkre tegyen engem, de egyszer egy szemüveges vékony lánnyal beszélgetett  vagy inkább kiabált vele. A lány valamit védett ,de Kinga erősebb volt nála és kiszedet  a kezéből egy gyönyörű arany nyakláncot.

-Kérlek add vissza Anyukámtól kaptam!-mondta a lány 

-Hát azt várhatod hogy vissza adjam mert pont megy a bőrtáskámhoz!-kuncogott Kinga.Akkor valami olyat csináltam amit korábban nem. 

-Kinga add vissza neki!-kiabáltam rá

-Te ?-mondta olyan lenézően ahogy csak tudta

-Add vissza neki!-mondtam egyre dühösebben.

-És mi lesz ha nem?-meglengette az arcom előtt a nyakláncot,és akkor éreztem  hogy elszakadt az a szál ami talán azért volt hogy ne csináljak semmi őrültséget!De már elszakadt és nem tudtam mit csinálni, ökölbe szorítottam a kezem és orrba vágtam, az orrából elkezdett folyni a vér a nyakláncot elejtette és elkezdett futni az anyához, de nem szólt semmit.

A vissza emlékezésemet  a busz fékezése zavarta meg.Ott voltam a suli előtt .Kiszálltam és láttam hogy esik az eső, gyorsan berohantam  a suliba 8:35 volt az  évnyitót lekéstem de órára még oda érek talán...De amikor beljebb mentem az emberek még nagyban beszélgettek és öltöztek.Fülhallgatóval a fülemben becsörtettem mindenki csak bámult én csak hallgattam az úgymond "kommenteket" rólam

-Nézd milyen jól néz ki a csaj!-biccentettek felém néhány cigis gyerek .stb... stb...Ahogy egyre többen mondták el rólam a mondanivalójukat egyre idegesebb lettem mint egyébként voltam. Végül megtaláltam a termünket és neki támaszkodtam a falnak  és nagyban gondolkodtam , néztem ki a fejemből. Végül egy eléggé ijesztő tanár elordította magát .

-Mindenki be az osztályba!!!!-én mentem volna de belém ütköztek.

-Bocsi-vagy valami ilyesmit cincoghatott a vörös hajú lány. 

-Nem tudsz vigyázni?!Kis vörös kilencedikes....Pff...-és ott hagytam lehet hogy nem voltam túl kedves de már tényleg nem volt jó hangulatom! Utolsónak  mentem be a terembe, a tanár  is már bent volt, gyorsan intettem bemutatkozásként az osztálynak amikor egy szőke nagy egóju lány megszólalt .

-Mit képzelsz magadról hogy csak így bejössz az osztályba?-mondta miközben rágózott 

-Miért hol jöjjek be az ablakon?-néztem rá és leültem egy üres padba a lány még mondani akart valamit de betettem a fülhallgatót a fülembe jelezve hogy nem érdekel.A tanárnő nem szólt semmit csak megvonta a vállát, én az óra további részében a mellettem ülő lány folyton engem nézett de komolyan mintha tisztelt volna, de bátorságot nem tudott venni magán hogy hozzám szóljon. 

Kicsöngettek . Minden osztálytársam csak nézte ahogy kimegyek, és nem szóltak semmit.Kimentem a tanteremből mint mindenki más és neki támaszkodtam a falnak . Néztem az embereket és még a hülye is megállapította volna  hogy baromi nagy a klikkesedés! Amikor megláttam a vöri lányt ....Egy tizedikes srác elé állt.Hogy halljam mit mond kivettem az egyik fülhallgatót és így már hallottam mindent.

-Most  megkérlek, hogy írd meg a házimat egész évben!-mondta 

-Mert?-kérdezte eléggé unottan a vörös 

-Ha nem majd rád erőltetem!-ökölbe szorította a kezét, én csak azt kérdeztem magamban hogy "Ez a srác tényleg ennyire hülye?"... A lány nem szólt semmit a félelem egyszer csak megvillant a szemében, de ennek ellenére azt mondta 

-De-de én nem a-akarom...-és nyelt egy nagyot .A fiú erre megfogta a karját és felhúzta a padról, már egy kisebb körben álltak az emberek,de tanár persze egy sem!-a lány nem szólt semmit már a faltól láttam hogy reszket mint egy nyárfalevél.Sóhajtottam egy nagyot és oda mentem mikor meglátott a vöri lány még jobban megrémült.

-Hagy őt békén!-mondtam rideg hangon.Mindenki furán nézett rám.Én csak teljesen nyugodtan álltam és vártam a fiú elengedte a lányt viszont ő nem mozdult.A fiú egyre közeledett hozzám, barna haja és kék szeme volt egy fél fejjel volt nagyobb nálam kb...

-Miért ki vagy te cica?-mondta a gyerek a legcsábítóbb mosolyát bevetve.Én csak faarccal néztem rá.

-Lehet hogy ez a többi libánál bejön, de nálam nem!-mondtam -most meg szépen hagyd békén őt!

-Miért mi lesz ha nem?-kérdezte és ökölbe szorította a kezét.

-Lehet hogy megütlek, de még eldöntöm!-mondtam halvány mosollyal az arcomon.Ekkor megláttam egy szőke fiút  ,zsebre dugott kézzel állt és engem vizslatott.Szeméből azt olvastam ki hogy ne csináld! Sokáig némán álltam és gondolkodtam, de túl sokáig , a akivel éppen verekedtem kihasználta  a lehetőséget és megakart ütni még időben kapcsoltam és ki akartam kerülni, de túl lassú voltam a kezemet eltalálta én meg majdnem összeestem annyira fájt.

-Basszus...Azért egy lányt megütni nem szép dolog!-mondtam mosolyra húzva a számat és gyorsan valamit csinálnom  kellett így a legegyszerűbb választás az volt hogy tökön rúgtam. A fiú akit egyébként Balázsnak hívtak össze eset és nem is kelt fel.Én lassan elballagtam a kezem nagyon fájt de nem kényeskedhetek!Többen is elismerő pillantást vagy éppen biccentést küldött felém egész nap, a vöri lányt egyébként Krisztának hívják és mindig oda akart jönni hozzám,de nem tette, nem tudom lehet hogy félt...Már haza felé sétáltam amikor valaki megragadta a karom és hátra húzott gondoltam mindenkire hogy ki lehet az Balázsra akit  bosszút akar állni vagy Krisztára hogy megköszönje amit nem is ártana,de amikor megfordultam hogy földbe tiporjam azt aki ennyire megijesztett, a szőke srác állt előttem.

-Te?-kérdeztem furán mert egyáltalán nem számítottam rá.

-Ja.-mondta

-Éssss mit akarsz?-mondtam a legkedvesebben 

-Csak haza kísérni!-mondta 

-Kösz haza találok egyedül is!-mondtam idegesen és már mentem is.

-Mi a neved?-kérdezte , mert egy idő után utol ért. 

-Aradi Pálma a tiéd?

-Nagy Márk...-lefelé nézett zsebre dugott kézzel és egy huncut mosoly jelent meg az arcán.Hogy miért azt nem tudom de miután haza kísért az a mosoly járt a fejemben....

Üdv:Kata

Ui: Remélem tetszett ! :D

Komizzatok