3. rész - Ismerkedés

Kriszta

...Na jó. Mondjátok meg őszintén. Ki az olyan hülye aki nem rezel be ettől? Hát, igen. Én beparáztam, de rendesen. Egy behemót meg akar ütni, én meg nem tudok ellene semmit tenni...Igen, ilyen egy igazi nyomorék...
- De-de nem a-akarom... - mondtam és nyeltem egy nagyot. Ezt az egy mondatot legalább kinyögtem...Úgy ahogy...Na jóóó, egy kicsit remegtem közben...Kicsit, nagyon...
Ekkor több olyan történt amire nem számítottam. Először is, egy kisebb tömeg gyűlt körénk, amitől eléggé meglepődtem. Aztán a srác megragadta a karom és felhúzott a padról. Olyannyira fájt, hogy már a könnyeimmel küzdöttem. Abban a pillanatban viszont a legfurább dolog történt. A sötét csaj kilépett a körből. Először azt hittem meg akar ütni, de mást csinált.
- Hagyd őt békén! - jelentette ki határozottan. Meglepődtem. Kb ilyen gondolatok jártak az agyamban: WTF?!
A fiú elengedett és közelebb ment a csajhoz.
- Mért, ki vagy te, cica? - mondta a srác. és kivillantotta a fehér fogsorát. (Na jó. Kb. a az összes lány elolvadt a körben, de mi ketten nyugodtak maradtunk. Persze, én még mindig féltem...)
- Lehet, hogy ez a többi libánál bejön, de nálam nem! - jelentette ki, persze teljesen jogosan - Most pedig, szépen, hagyd békén őt!
- Mért, mi lesz ha nem? - kérdezte és ökölbe szorította a kezét. Komolyan, ez a gyerek nem normális!
- Lehet, hogy megütlek, de még eldöntöm! - mondta és halványan elmosolyodott. (Ez a lány olyan bátor!) Ekkor elnézett és csak állt gondolkodva. (Sajnos nem láttam mi olyan fontos neki.) A behemót kihasználta az alkalmat és ütni készült. A csaj még időben észrevette, de sajnos nem tudta teljesen kikerülni és a srác a kezét találta el.
- B*****s...Azért egy lányt megütni nem szép dolog! - mondta mosolyogva, olyan hitelesen, hogy  majdnem bedőltem neki. Azért ilyen nagy ütés képtelenség, hogy ne fájjon...A csaj hirtelen tökön rúgta a fiút, az meg lerogyott a földre. Mivel a verekedés lezárult, a tömeg is feloszlott. Én hirtelen fellélegeztem. Annyira hálás voltam a lánynak, még is, kirázott a hideg ha ránéztem.
 Mivel a cola hiányom az ötszörösére fokozódott, ezért inkább odamentem ahhoz a csoporthoz akikkel egy padsorba ülök. Mondván, kunyizok egy kis pénzt...Neeem vagyok ám csóró...
- Sziasztok! Remsei Kriszta vagyok! Ti? - mutatkoztam be. Gáz volt, mert ugye én bealudtam az órán és senkit sem tudtam beazonosítani. Amúgy meg amikor faceztam, memorizálhattam volna a neveket, de ki az aki egy száz körüli embertömeget meg tud jegyezni?!
- Szia! - köszönt mindenki kórusban.
- Te vagy az aki  bealudt? - kérdezte nevetve egy fiú - Amúgy Kabai Ferenc vagyok. Csak Feri.
- Heló Csak Feri! - közöltem cinikusan és elmosolyodtam. A többiek erre szakadtak a nevetéstől.
- Dobsa Roxána. Hívj Roxinak - mondta mosolyogva egy lány. Bólintottam.
- Szlovák Viktor - közölte a másik srác.
- Neller Gabriella, Gabinak szoktak becézni - jelentette ki a másik csaj.
- Örülök nektek! Kérhetek valakitől egy szívességet? - kérdeztem kínosan. A többiek bólintottak - Tudjátok...Én imádom a colát és...ma csak egy doboznyit ittam szóval...valaki tud kölcsön adni?
Mindenki felröhögött.
- Tessék! Ennyi elég? - kérdezte Roxi és adott egy ötszázast.
- ÚÚÚ! Köszi! Visszafizetem! - ujjongtam.
- Nem kell! - mondta mosolyogva. Már érzem, hogy jóban leszünk...
Bólintottam és elmentem a büféhez. A sorban pont előttem állt a csaj. Meg akartam neki köszönni, de féltem. Végül én következtem és vettem egy fél literes colát. Kibontottam ééés...úristen! Megkönnyebbülés...Visszamentem a csapatomhoz és beszélgetni kezdtünk. Még vagy ezerszer megköszöntem Roxinak a pénzt (Persze a maradékot visszaadtam!). Aztán jött a kényes téma.
- Láttátok, hogy Pálma milyen bátor volt. Ő az álmaim csaja... - mondta Feri.
- Egyetértek... - álmodozott Viktor.
- Ahh...A fiúk hülyék... - durcizott be Gabi. Hogy min, azt nem tudom...
- Pálma? - kérdeztem Roxitól.
- A csaj aki megmentett - válaszolt egyszerűen - Kb. egy órája belezúgtak.
- Értem! - és leesett. A lánynak az a neve. Legalább ezt tudom. Ekkor megjelent a rém a folyosón.
- MINDENKI A TEREMBE! - kiabálta a banya. Így is lett. Bementem és leültem. Éppen relaxáltam egy kis cola-val amikor hátulról megböktek.
- Mi van?! - kérdeztem idegesen és hátrafordultam. Egy szőkés barna hajú, kék szemű fiú ült mögöttem.
- Hogy hívnak? - kérdezte, olyan rossz fiúsan.
- Kriszta...Téged? - érdeklődtem unottan.
- Dalmady Dávid - húzta félmosolyra a száját - Mutatkozzatok be a vörinek!
- Héjj! - jelentettem ki mérgesen. Mindenki szeme rám szegeződött. A menők padsora kielégítette a kérést.
- Forján Ditta - intett egy lány. Fekete festett haja és zöld szeme volt.
- Kaszás Olivér - biccentett egy fiú. Barna hajjal, kék szemmel, menő fullcap-pel.
- Szarvas Erik - köszönt a második srác. Barna szeme és szőke haja volt.
- Hernády Hanna - jelentette ki unottan a csaj. Szőke haja, kék szeme és nagy melle volt. (Az az igazi cicababa...)
- Örülök... - mondtam zavartan. (Legalább megismertem a menőket...)
- Nem akarsz eljönni velünk valahova? - kérdezte Dávid és elővarázsolt egy "Húúú, de szexy vagyok!" típusú mosolyt.
- Berúgni és kábszerezni egy romkocsmában? Köszi, inkább kihagyom! - válaszoltam lekezelően és előre fordultam. Pont jókor, mert jött az ofő.
- Gyerekek! Váratlan események miatt, hazamehettek két órával előbb! Sziasztok! - köszönt el és már itt is hagyott minket.
- Menjünk a deszkás pályára! - mondta Dávid - Veled meg még számolok, vöri!
Megforgattam a szememet és elindultam haza. Út közben, hallottam, hogy Pálma egy sráccal beszélget. Gyorsan bebújtam egy fa mögé és hallgatózni kezdtem. Annyit értettem belőle, hogy a fiú hazakíséri a lányt. Hát, ez is több a semminél. Tovább folytattam az utamat. Amikor már elég közel jártam a házunkhoz, úgy éreztem hogy valaki követ. Hátrafordultam, de semmi. Megint elindultam és esküszöm, hogy ennek a lépéseit is hallom. Megálltam, megvártam amíg mögém ért, gyorsan megfordultam és amit láttam, az teljesen ledöbbentett...

Folyt. köv.

By: Zsanna