Az eső zajára ébredtem ami meglepően kellemes volt!Az eső illat csak úgy áradt be a nyitott ablakomon. Kipattantam az ágyból és a fürdőbe irányítottam lépteimet, ott megcsodáltam kócos hajamat és komótosan kifésültem a felét kitépve. Mivel elég fülledt és esős idő volt ,felvettem egy szakadt farmert és egy kapucnis pulcsit és indultam le apához reggelizni.Odaadott nekem néhány pirítóst , és már készülődött is a munkába. A homlokomra nyomott egy puszit és már ki is ment az ajtón. Lassan én is itt hagytam a házat és elindultam a suli felé, a kapucnit a fejemre rántottam és persze a fülhallgató, se maradhatott el! De nem sokára ki is kellett vennem az egyik dugót a fülemből mert egy alak termett mellettem.
- Mi újság vöri? - kérdeztem miután felismertem a vörös rikító hajáról a lányt.
- Nem láttalak még erre...Amúgy Kriszta a nevem - mosolyodott el, kedvesen.
- A sulibusz szerdánként valami miatt nem üzemel. Talán sztrájkolnak... - töprengtem és bemutatkoztam halvány mosollyal arcomon - Én Pálma vagyok.
- Tudom - mondta és én felvont szemöldökkel fordultam felé, ő meg zavarában elpirult . - Nos...Tudod a barátaim Feri és Viktor állandóan rólad beszélnek...
- Ja azok akik üzeneteket hagytak a szekrényemben? - kérdeztem már-már magamban vigyorogva. Ő bólintott és tökéletesen egyszerre mind a ketten röhögésben törtünk ki . Ezek után csak úgy beszélgettünk és jól szórakoztam a társaságában be kell valljam!
Amikor a sulihoz értünk Márk állta utunkat .Ez a srác állandóan megtalál !
- Hali Pálma! - köszönt és Krisztára vándorolt a tekintete - Ki a barátnőd?
- Szöszi, ő itt vöri. Magyarul, Márk, ő Kriszta - vigyorogtam.Nem tom valahogy szeretem a hajszínükről elnevezni az embereket!
- Oké...Megakartam kérdezni, hogy...Hmm...Tudjátok lesz egy buli péntek este. Eljöttök? - kérdezte és a tarkóját kezdte vakargatni.Láttam nagyon akarná, hogy elmenjek ,de nekem őszintén szólva semmi kedvem nem volt.
- Oké! Megyünk! - mondta Kriszta , és intett a Szöszinek. Ő még épp kiabálta utánunk, hogy akkor majd ír Facen, de addigra már beléptünk az ajtón.
- Te normális vagy?! -kérdeztem kikelve magamból.
- Nééézd...El kell mennünk! Muszáj! Márk miatt. Szerintem bejössz neki... - nézett rám.
- Én nem megyek! - mordultam rá.
- Akkor majd én, egyedül! - sértődötten ott hagyott engem és beviharzott a termébe.Hát jó akkor én is megyek, sóhajtottam nagyot és bevonszoltam magam az osztályomba, végig görnyedtem a padban 3 órát, végül az egyik szünetben úgy gondoltam ideje lenne valakivel azért megismerkedni az osztályban a Szöszin kívül .Végig mértem az embereket , a csoportosulásukat , és megegyezett a szemem a mellettem ülő lányon .
-Szia hogy hívnak?-kérdeztem mosolyogva.
-Öhmm-lepődött meg a lány - Sípos Evelin , te Szalai Pálma vagy ugye?-mintha kicserélték volna esküszöm!Olyan határozott lett hirtelen , hogy még én is megijedtem!
-Igen-mondtam és innentől tök jól elbeszélgettünk! Végül utolsó óra után úgy gondoltam beszélek Krisztával a változásokról...
Amikor kiléptek öten az ajtón, kitéptem a fülhallgatót a fülemből és oda sétáltam hozzájuk .
- Hali! - köszöntem és megszemléltem a társaságot.Ferin meg Viktoron elidőztem egy kicsit. - Kriszta...úgy döntöttem elmegyek...
- Szuper! Örülök! De voltaképpen miért? - érdeklődött kedvesen. felsóhajtottam.
- Ne kérdezz semmit...Csak úgy érzem, vigyáznom kell rád...Ééééés nem lenne valami jó , ha valami perverz idióta leitatna téged -vigyorogtam .
-Ilyen soha nem fordulna elő!-tagadta le.Bemutatott nekem mindenkit.Ott maradtam velük beszélgetni.
-Kriszta elviszlek téged vásárolni, vennünk kell neked egy ruhát amiben elmehetsz a buliba -mondta parancsoló hangnemben Roxi.
-Nem és nem, én már kitaláltam mit veszek fel !-tiltakozott Kriszta , de 5 perc győzködés után feladta .-Oké -oké elmegyek vásárolni abban az esetben , ha Pálma is jön!-mondta vigyorogva visszafolytott röhögéssel.Én éppen Ferivel és Viktorral beszélgettem, meglepően jó társaság voltak, mikor meghallottam.Tátott szájjal meredtem rá.
-Vásárolni?Nem és nem és nem!-ellenkeztem , én már nehezebb falatnak bizonyultam Roxinak nekem legalább 35 perc kellett, hogy meggyőzzön! Roxi és a köztem lefolyó beszélgetés közben a többiek már levegő után kapkodtak annyira röhögtek.De enyhén idegesítőnek mondható az, ha az ember állandóan az kántálja , hogy :
-Légyszi, légyszi, légyszi !!!!!-mondta már vagy 500x.
-Rendben , rendben van elmegyek, de akkor most menjünk!-mondtam kimerülve, az odaút simán ment hárman mentünk a többiek leváltak odafele. Bementünk a Plázába ,Roxi mintha már itt élne előre ment mi meg utána, bementünk az egyik üzletbe és ott kis várakozás után( max 40 perc, )választottunk egy ruhát Krisztának(ameddig ők próbáltak én elmentem farmerokat és kapucnis felsőket nézni) neki nagyon könnyű volt talán már az első 5 között meg volt a ruhája ami egyébként nagyon szép volt egy sötétebb árnyalatú pántos mályva ruhát választott amin egy rózsás öv díszített és az alját egy 10 centis csipke szegélyezte.
-Áááá nagyon tetszik!-lelkendezett Kriszta .
-Hát igen az én művem!-büszkélkedett Roxi.
-Tényleg jó!-mosolyogtam .
Én már nehezebb eset voltam. Valamiért nekem Roxi nagyon , de nagyon rövid ruhákat akart választani , de én sorban mindegyikre nemet mondtam amikor rájött , hogy nálam ez nem befutó , átment egy másik ruhasorba és ott kezdett el kutakodni. Már vagy másfél órát töltöttünk a boltban amikor kiemelt egy ruhát és felkiáltott.
-MEGVAN!!!!!!Ha ez nem nyerő nálad akkor már nem tudom mit csinálok veled!-mondta vigyorogva.A kezembe nyomta a ruhát és betuszkolt a próba fülkébe, már alig fértem el a rengeteg ruhától ami körül vett! Felvettem nagy nehezen és nem ismertem magamra .A ruha sötétkék alapú , végig fut egy hosszú öv a derekamon ami kétszer van rátekerve , a dekoltázsomat csipke díszíti és ami a legjobban tetszett , elől le volt kerekítve a ruha, hátul pedig kb 15 centivel hosszabb volt és amennyivel megvolt hosszabbítva azt csipke díszítette. Váooo...
-Roxi elismerem ez remek munka!-kiabáltam ki a próbafülkéből lelkesen.
-Na gyere ki Pálma mi is meg akarjuk nézni -kuncogták a lányok. Úgy láttam Roxi is elégedett volt a munkájával, Kriszta megtapsolt engem nagy örömére végre megvettem a ruhát mert már egyébként is éhen akart halni és ezzel nem volt egyedül! Gyorsan elmentünk a büfébe és meg kajáltunk, aztán haza baktattunk nagy nehezen, már annyira fáradtak voltunk hogy azonnal elbúcsúztunk egymástól .Én kidőltem és reggel arra ébredtem , hogy apa rázogat fel az álmomból.
-Kelj fel, kelj fel!Késésben vagy!Nem aludhatsz örökre drágám!-mondta mosolyogva.
-Dehogynem, csak figyelj!-morogtam, és rápillantottam az órára csak kíváncsiságból azonnal felpattantam és a fürdőbe rohantam .
-óóó nekem óóó nekem! Lekéstem a buszt is a francba !-kiáltottam idegesen.
-Ezért keltettelek fel ...De azt hiszem kivételezhető , hogy ma elvigyelek a suliba kocsival!-mondta büszkén.
-Köszi Apa szeretlek!-nyomtam puszit az arcára.Elkészülődtem és felvettem egy fehér farmert és egy fekete rövid ujjút egy farmerdzsekivel.Ahogy megbeszéltük Apa bevitt a suliba. Miután kitett engem és elbúcsúztunk, sokan lerohantak engem köztük Kriszta és "csapata", meg persze Szöszi is.Na jóóó most egy kicsit előre ugrok mert az egész nap konkrétan a semmiből állt, de komolyan inkább csak ismerkedtem az osztálybeliekkel ! megismertem : Juhász Bencét .Vázolom a szituációt!
Éppen beszélgetek Evelinnel amikor megjelenik Bence.
-Sziasztok mizu van?-kérdezte miközben felugrott a padomra , szegény Evelin majdnem hátra esett annyira megijedt szerencsére gyorsan megfogtam a székét. Egy hálás pillantást küldött felém.
-Te ki vagy?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Ooo bocsi, én Juhász Bence vagyok! -egyébként a fiúnak félig kék haja volt csak úgy megjegyzem.Elbeszélgettünk. Mondta , hogy barátja Márknak a"hódolómnak" én erre megütöttem a vállát ő meg annyira instabil állapotában volt , hogy lebucskázott a padról.Jót nevettünk rajta Evelinnel , végül még a Szöszivel is sokat beszélgettem és amikor nem akart rám mászni nagyon jó társaságnak bizonyult!
Miközben haza felé mentem elgondolkodtam..... talán meg lett végül az én kis csapatom is, amit már régóta keresek?
Üdv:Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése