Pálma
Egy új nap egy újabb fáradt arc ami könyörög egy kis korrektorért a szemem alatt lévő karikákra.
Már megint esik az eső mí meglepő. Már a tükör előtt álltam és próbáltam valamit kihozni az arcomból ami a mai napon fáradtabban nézett ki mint egyébként szokott. Valahogy sikerült elkészülnöm, már nem is emlékszem, hogy,de mindegy a ruházatom egy bordó pulcsiból és egy fekete farmerből állt.Gyorsan dobtam egy puszit apunak aztán rohantam ki az ajtón, hogy elkaphassam a buszt.Fel is szálltam sikeresen amikor szemben találtam magam Márkkal.Valahogy a fáradtságommal is jó kedvem volt szóval egy kisebb mosollyal üdvözöltem és ledobtam magam mellé.
-Szia Szöszi!-vigyorogtam rá kajlán, mikor megláttam a ledöbbent arcát.
-Ooo látom jó kedved van!-mosolyodott el lassan.
-Ja ja-mondtam mielőtt bele haraptam a szendvicsembe.
Lassan döcögött előre a busz csak a csikorgó fékezése zökkentett ki gondolataimból és persze az evésből... mivel a szendvicsem elrepült és az előttem ülő fiú fejére pottyant.
-.....-gondoltam lapítok egy kis ideig , talán észre se vette, mikor látom, hogy a fiú elkezdett fészkelődni és a kezébe esett a szendvics pánikolni kezdtem.Márk a kirobbanó röhögését próbálta vissza tartani.Mire felpattantam és igyekeztem kimenni a busz ajtaján
-Bakker menj menj már!-lökdöstem Márkot előre, vagyis a lépcsőn lefelé ahonnan majdnem lebucskázott.Ő egyfolytában röhögött és integetett a srácnak .
-Hé, ő volt!-mutogatott rám.Mire én elkezdtem rázni a fejem.
-Megtarthatod a szendvicset!-kiabáltam a srácnak a tömegen keresztül-Finom!
-Na ezért szeretek veled jönni suliba!-mondta vigyorogva.
-Most nézd meg ott megy a szendvicsem-mutatok a srác felé aki már majszolja is a kajámat.-Végül órára siettünk. Evelin is ott ült a leckét ellenőrizve amin megdöbbenve tudatosult bennem, hogy volt. Hmmm érdekes.Az óra felénél tarthattunk mikor kikéreckedtem a mosdóba. Becsuktam a terem ajtaját és elmentem kaját venni a a boltba, fizettem a kasszánál ülő néninek aki olyan tipikus nagyi volt gömbölyű arcával és a nevető ráncaival. Gyorsan elintéztem, szóval úgy döntöttem a folyosón még meg is eszem.Az első falatig jutottam, mikor egy alak felém tornyosult várjunk, nem is egy hanem három.Remek!
-Igen, szeretnétek valamit vagy nyugodtan megehetem a kajám?-kérdeztem felvont szemöldökkel az előttem álló három műkörmös lánytól.
-Asszem nem tudod kivel beszélsz, édes!-vihogtak egyszerre.Édes?Mivan?Éppen magamba folytottam a röhögést, de végül ez nem sikerült.
-Min röhögsz ennyire szörnyella? -Hát ez egyre jobb és jobb lesz nevettem tovább. Mély levegőt vettem és átvágtam közöttük egy másik padot keresve.Csak, hogy a szőke(a "vezér" gondolom én) megfogta a hajam és hátra rántott amitől én és a kajám is a földre esett és onnan már senki nem kívánná megenni.Mi baja van mindenkinek az én kajámmal?!Na szögezzük le, NEM én kezdtem, ŐK voltak a kezdeményezők.Lassan feltápászkodtam a földről és a szőke elé álltam fél fejjel magasabb volt nálam. Felpofoztam, de egy kicsit nagyobbat mint szántam még nekem is fájt. Hány alapozóréteget kent fel a fejére, hogy ilyen kemény az arca?De komoly olyan mint a beton!
-Anyám, neked mi van az arcodra kenve cement?-kérdeztem miközben a pirosló kezemet néztem fintorogva.Azt hiszem elmegyek az orvosiba.
-Hé gyere vissza te cafka!-dörzsölgette az arcát a lány és a nyomatékosság kedvéért hisztérikusan felsikoltott.Én intettem nekik meg se fordulva. Felbaktattam a lépcsőn és bekopogtam az orvosiba miután beengedett egy fiatal nő és bekötözte a kezemet valaki berontott az ajtón.Meglepődve láttam hogy ki az vagyis kik.És mit látnak szemeim Vörit és egy másik gyereket aki őt karjaiban tartja.Érdekes.A szőkés barna hajú kék szemű gyerek éppen végig pásztázott rajtam és én is őt .Tipikus, semmi különleges fehér fogsor , és az az egoista mosoly... Ebből semmi jó nem fog kisülni.Gondoltam magamban.Vöri fején egy kisebb púp keletkezett.Gyorsan a zsebembe csúsztattam az igazolást miszerint haza mehetek.Addig gondolkodhatok otthon , hogy mit mondok holnap az igazgatónak nem hiszem, hogy ezt megúszom szárazon.
-Hát te meg hogy kerülsz ide?-kérdezte meglepetten.
-Verekedtem-feleltem váll rándítással mire újra végig mértem a srácot még mindig borzalmas.-Viszont látom a te helyzeted rosszabb.Elhoztad a szőke herceget is...-Kriszta dühösen nézett rám mire én fel röhögtem és távoztam a most már bekötözött kezemmel.Kiléptem az ajtón két emberbe is bele botlottam, élet nagyságban állt előttem James és Márk. És így végül két tekintet szegeződött rám .Márk aggódó tekintettel nézett végig rajtam mire megakadt a szeme a kötésen.Gyorsan zsebre vágtam a kezem megpróbálva elrejteni.
-Sziasztok, mizu?-próbáltam terelni a szót miközben két lábamon billegtem előre-hátra .
-Mi történt?Mi baja a kezednek?-bombázott kérdésekkel Márk tekintettel tele volt aggodalommal és valahogy kis kutya szemek is elő bukkantak. Ezt, hogy csinálja?
-Nyugi van semmi különös.-vontam meg a vállam.Nagy meglepetésemre James(aki ez idáig csendben fürkészet tekintetével)oda lépett elém villámsebességgel kirántotta a kezem a zsebemből mire én felszisszentem , mutató ujját lassan végig húzta a kötést libabőrös lettem , mit művel?
-Nem történt semmi mi?-kérdezte felvont szemöldökkel.Hmmm. már el is felejtettem milyen a hangja Jamesnek.
-Egy kis összefűzésbe keveredtem...- rántottam el a kezem amit végig figyelmesen néztem és ezzel nem csak én voltam így Márk úgy nézett ki mintha mindjárt lerohanná Jameset.Elmodtam a fiuknak mi történt többször kihangsúlyozva, hogy nem én kezdtem.
-Értem, szerintem Nikol és a barátairól beszélsz..-tűnődött el Márk, mire James bólintott.
-A leírás tökéletesen illik rá cafka, édes ezeket csak ő mondhatja-röhögte el magát James.Próbáltam én is mosolyt erőltetni arcomra de a kezem égetett.Mire megpillantottam a Vörit azzal a fiúval.Megragadtam James karját, mire ő kérdőn hátra nézett.
-Ő ki?-mutattam a szőke hercegre.
-Azt hiszem Dávidnak hívják.Tipikus nőcsábász!-horkantott fel James. Addig Márk figyelemmel kísérte beszélgetésünket.
-Értem...-ebből tényleg semmi jó nem fog kisülni.A fiúk elkísértek a kapuig, addig James elszívott egy cigarettát.
-Pálma...-szólt gyorsan Márk-kerüld azt a fiút...jó?-mondta idegesen.Mire én kissé mérgesen szóltam vissza.
-Szerinted én nem tudok magamra vigyázni?-kérdeztem.
-De pontosan tudom...-csendesült el -Csak ígérd meg!-futott neki újra.
-Jó- törődtem bele, mire hátat fordítottam intettem nekik és haza indultam.A ház előtt próbáltam elő halászni a kulcsomat nagy nehezen sikerült. Bejutottam a házba , ledobtam a bakancsom és a hűtő felé vettem az irányt amin egy cetlit találtam: "Ma éjszakás vagyok ne várj. Puszi ;Apa"
Oké akkor az enyém az egész ház hurrá, kivettem a hűtőből egy doboz tejet és csináltam magamnak egy kakaót.Felmentem a szobámba bekuckolódtam az ágyamba az ölembe vettem a leptopot és filmet néztem.Nem is vettem észre, hogy besötétedett csak a film végére.A függönyöm nem volt behúzva láttam a csillagokat a sötét égen.Szinte rikítottak.Mire pittyent egyet a telefonom.Felkaptam az éjjeli szekrényről és meglepődve láttam, hogy Kriszta az még a bevásárláskor cseréltünk számot.
"Pálma segíts, gyere át kérlek."-fura arckifejezéssel írtam a választ.
"Mi történt?"-írtam.
"Át tudsz jönni???"Nem is gondolkodtam úgy pötyögtem be a választ.
"Persze pár perc és ott vagyok"-írtam le szerencsém van látásból ismertem már a házukat.Felkaptam magamra egy farmert és egy kapucnis pólót rohantam az ajtóhoz telefonomat zsebre vágva vettem fel a kabátomat és csizmámat. Az ajtót bezártam. És rohantam, zihálva, megfagyva, de mégis fűtve az adrenailtól.Kerestem a ház számot és bingó! Meg van!A bejárathoz baktattam a leheletem látszott a levegőben.Kopogtam az ajtón semmi válasz oké az én idegzetem sem erre termett, szóval esze veszetten dörömböltem azon a francos ajtón mire megjelent egy alak alig tudtam kivenni a bentről jövő fény elvakított.És megláttam azt hittem a haját tépem a gyereknek.
-Dávid ugye?-kérdeztem szaggatottan véve a levegőt.
-Igen, a csaj a suliból?-kérdezte semleges arckifejezéssel, de a szeme valahogy izgatottan csillogott várta a fejleményeket és ez nekem nagyon nem tetszett.
-Beszélnem kell a Vörivel!-léptem határozottan beljebb.Mire ő se szó se beszéd megpróbálta rám csapni az ajtót.
Mi a franc ez most komoly??? Sikeresen megakadályoztam a lábammal.
-Na jól van velem ne szórakozzál !- néztem a szemébe idegesen.Megragadtam a pólójánál és kilöktem az ajtón és azt pedig bezártam.Hallottam pár káromkodást egy pár dörömbölést,de nem érdekelt.Csak a pohár vizet sajnáltam ami a kezében maradt.Szomjas voltam.Egy kicsit ismerős volt a hely, de csak annyira, hogy el is tévedtem.Végül megtaláltam Kriszta szobáját.Az ágyon ült betakarózva egy adag borsóval a kezében , kisírt szemekkel.
-Pálma....-mondta egy kissé elcsukló hangon. Hirtelen megdermedtem, lassan oda sétáltam leültem az ágya szélére, ő pedig beszélt, mindent elmondott ami történt....
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése